További kutatások kellenek ahhoz, hogy tisztázzák az eredményeket, melyek egy 23 női egyetemistával készült felmérésből származnak. Az eredmények azonban azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy a tudósok jobban megérthetik majd a magányt, mint egyre növekvő érzelmi problémát az egyre szétszórtabb társadalomban, mely növeli a kockázatát számos betegség kialakulásának. A résztvevőknek általános kérdéseket tettek fel, hogy kiszűrjék, ki érzi magát elszigeteltnek, magányosnak. Ezután fMRI vizsgálatnak vetették alá őket, miközben olyan emberek fényképét nézegették, akik jól érezték magukat.

A ventrális striátum – az agy azon területe, melyről ismeretes, hogy működésbe lép az olyan jutalmak, mint a pénz és az élelem kapcsán – sokkal kevésbé aktiválódott a magányosok csoportjába tartozók esetében. “Mivel elszigeteltnek érzik magukat, a magányos emberek a nemtársas jutalmaban lelnek relatív vígaszra.” – mondta John Cacioppo, a Chicagoi Egyetem pszichológus professzora.

Minden ötödik amerikai megtapasztalja a magány érzését, állítja Cacioppo. Ez egy egyre növekvő probléma a modern társadalomban, mivel a háztartások átlagos mérete csökken. 2010-re az amerikai lakosság durván 10 %-a (31 millió ember) él majd egyedül - állítják Cacioppo és munkatársai.

Egy korábbi tanulmány azt mutatta, hogy ez ugyanolyan káros lehet az egészségre, mint a dohányzás. Cacioppo a könyvében bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a magány összefüggésben van a vérkeringés romlásával, az immunrendszer gyengülésével, a depresszió fokozódásával, az Alzheimer-kór gyorsabb kifejlődésével. Egy másik kutatócsoport 2006-os tanulmánya, mely 50-68 év közötti emberek bevonásával készült, kimutatta, hogy annak, aki a magányossági mércén a legmagasabb értéket érte el, magasabb volt a vérnyomása is. A magány potenciálisan halálos hatásai fokozatosan és egyre gyorsabban gyülemlenek fel ahogy öregszünk.

Habár a magány talán befolyásolja az agyi tevékenységet, a kutatás azt is sugallja, hogy a ventrális striátum működése keltheti a magány érzését, mondta Cacioppo munkatársa, Jean Decety pszichológus és pszichiáter professzor. “A tanulmány felveti annak lehetőségét, hogy a magányt a ventrális striatum jutalommal kapcsolatos aktivitásának csökkenése okozza válaszul a társas visszajelzésekre.” – mondta Decety.

Az eredmények a Journal of Cognitive Neuroscience legfrissebb számában jelentek meg. Cacioppo Chicagóban is beszámolt a fejleményekről az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság éves gyűlésén.

Cacioppo 2008-as könyvében William Patrick társszerző közreműködésével, aki a Harvard Egyetem Újságjának tudományos szerkesztője volt, vitatja, hogy a magány egy visszajelzési kört hoz létre, mely felszínre hozza a társas szorongást, félelmet és más negatív érzelmeket. A körforgásból való kiszabaduláshoz először fel kell ezt ismernünk, majd legyőznünk a többiekkel kapcsolatos félelmeinket.

"A folyamat azzal kezdődik, hogy újra felfedezzük a pozitív fiziológiás érzéseket, melyek az emberi kapcsolatok egyszerű pillanataiban születnek.” – mondta Patrick. “Ehhez azonban le kell győzni a félelmet, és ki kell nyújtanunk a kezünket.”

"A magányos emberek éhesek. – tette hozzá Cacioppo - Az a lényeg, hogy belássuk: nem az a megoldás, ha minket etetnek meg, hanem ha örömünket leljük abban, hogy főzzünk másokra, és velük együtt fogyasszuk el.”

10. Édes álmok

A tudósok között sincs egyetértés abban, vajon honnan keletkeznek az álmok. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy az álmodás az agysejtek közötti ingerületátvitel stimulálásával mozgatja meg az agyat. A másik teória szerint az emberek azokról a feladatokról és érzelmekről álmodnak éjszaka, amelyekkel nappal nem foglalkoztak eleget, és ez segít feldolgozni a gondolatokat és emlékeket. Abban mindenesetre egyetértenek a tudósok, hogy az álmodás a mélyalvás (REM) során történik.

Az alvás olyan elengedhetetlen az emlősök számára, hogy az ember életének több mint negyedét csukott szemmel tölti. Ezzel együtt az alvás valódi oka ma is rejtély a tudósok előtt. Ami biztos: a tartós álmatlanság hangulatváltozásokhoz, hallucinációkhoz, extrém esetben akár halálhoz is vezethet.

8. Fantomérzetek

Amputációk után körülbelül az esetek 80 százalékában a betegek különböző érzeteket észlelnek - mint amilyen a meleg, a viszketés, a nyomás vagy a fájdalom – az amputált testrészben, és úgy érzik, mintha a hiányzó tag még mindig testük része volna. Az egyik magyarázat szerint az eltávolított testrész helyén lévő idegi terület új kapcsolatot létesít a gerincvelővel, és továbbra is küldi a jeleket az agynak, mintha a hiányzó testrész még mindig ott volna. A másik magyarázat szerint az agy működése úgy van kódolva, mintha a test egészséges lenne, azaz az agy megőrzi az érintetlen test képét.

A nevetés egyike a legkevésbé feltárt emberi viselkedésformáknak. A tudósok felfedezték, hogy nevetés során az agy három területe lép működésbe: a gondolkodásért felelős terület, amely segít megérteni a viccet, a mozgásért felelős terület, amely működésbe hozza az izmokat, és az érzelmekért felelős terület, amely előidézi a jó érzést. De az továbbra is titok, miért nevet ez egyik ember buta vicceken, és miért nevet a másik egy horrorfilmen. A nevetés lehet egyfelől játékos válasz a meglepő fordulatokra, másfelől jelzés a másik számára, hogy jól szórakozunk.

A hosszú vitában, amely arról szól, vajon a gének vagy a környezet határozza-e meg gondolatainkat és személyiségünket, a tudósok arra jutottak: lehet egyik is, másik is, vagy mindkettő! A gének tanulmányozása kimutatta, hogy számos olyan emberi jelleg van, amely fölött kevés befolyásunk van, és mégis számos államban az öröklés és a nevelés, úgy tűnik, hatással van arra, hogy kik vagyunk, és mit teszünk

Az örök élet Hollywood találmánya. De miért öregszenek az emberek? Az évek során az ember ellenálló képessége a fizikai és a lelki behatásokkal szemben egyre törékenyebbé válik. Az egyik lehetséges magyarázat szerint az öregedés olyan, mint egyéb más humán jelleg: a humán genetika része, és megvannak a maga előnyei. Egy kevésbé optimista elképzelés szerint az öregedésnek nincs semmi célja vagy eredménye azon kívül, hogy a sejtek megöregszenek az emberi élet során. A tudósok azonban hisznek abban, hogy a tudomány végül képes lesz késleltetni az öregedést.

Reggel, ébredés után az ember érzékeli, hogy felkelt a Nap, hallja a madarak hangját, érzi a friss reggeli levegőt az arcán. Más szóval: öntudatánál van. Ez az összetett és bonyolult téma már az antikvitás óta foglalkoztatja a tudósokat, de csak napjainkban vált tudományos kutatótémává. A legnagyobb kérdés ezen a területen, hogy az objektív agyi folyamatok hogyan válnak a egyes emberekben szubjektív tapasztalatokká. Mindenesetre a tudósok számos kérdést fogalmaztak meg a témában.

 

---

Végül egy tudományos igényű munka a konklúziókkal:

Testi és lelki egészségünk összefüggései

(Kopp Mária)

Mi az oka annak, hogy az 1980-as évek végére a magyar megbetegedési és halálozási arányok Európában a legmagasabbá váltak, különösen a középkorú férfiak várható életkora nálunk a legrövidebb Európában? A korai halál nem magyar sorscsapás, 1970-ben az angol, vagy osztrák halálozási arányok a magyarnál rosszabbak voltak. Mi történt Magyarországon az 1980-as évtizedben, hogyan vívtuk ki ezt a szomorú elsôséget Európában? Miközben Japánban, Nyugateurópában és Észak-Amerikában az utóbbi évtizedekben a várható életkor folyamatos növekedése tapasztalható, nálunk, és kisebb mértékben a szomszédos országokban is, ez a folyamat megtört, az utóbbi két évtizedben csökkenésbe csapott át.
A fenti kérdések, illetve a testi és leki egészség összefüggéseinek vizsgálatára 1988-ban és 1995-ben országos reprezentatív felméréseket végeztünk a 16 évnél idôsebb magyar lakosság körében. 1995-ben közel 13.ooo embert kérdeztünk ki, akik a népességet életkor, nem és terület szerint képviselik. Egy-egy interju felvétele kb. 1 óra hosszat tartott, a felmérés célja a lakosság morbiditási adatainak vizsgálata volt, összefüggésben életmód, demográfiai, szociális, és különösképpen pszichológiai háttértényezôkkel.

A megbetegedési, morbiditási adatokat úgy vizsgáltuk, hogy a KSH Évkönyv alapján 26 féle betegcsoportra kérdeztünk rá külön-külön, hogy az illetô élete során állt-e kezelés alatt betegség miatt, illetve hány napig volt beteg az elmúlt évben. Mivel a munkanélküliség miatt a táppénzes napok nem használhatóak a morbiditási adatok vizsgálatára, a biztosítottak közvetlen kikérdezése alapján alkottunk képet a kezelési arányokról. A morbiditási arányok életkor és nem szerinti megoszlását az 1. és 2. táblázat tartalmazza. Pl. a megkérdezettek 2o,6 % -a válaszolta azt, hogy magas vérnyomás miatt, 21,9 %, hogy mozgásszervi betegség miatt kezelték. A májbetegség miatt kezeltek aránya 5%, ennek jelentôs hányada alkoholproblémákat jelent, ehhez még hozzájön 1,8%, aki bevallja, hogy alkoholproblémák miatt állt orvosi kezelés alatt, együttesen 6,8%-ot jelent. Drogproblémák miatt saját bevallása szerint a 16 évnél idôsebbek 1,6%-a állt kezelés alatt, ebben a csoportban igen magas, 2,12 nap az elmúlt évi betegnapok száma. Ez mindenképpen legalsó becslés, hiszen nyilván sokan nem vallották be, hogy drogproblémák miatt kezelés alatt álltak.

A munkaképesség csökkenést okozó problémák vizsgálatára az angol társadalombiztosítás által hasonló felmérésekhez alkalmazott (OPCS) kérdôívet vettük fel, amely 28 féle tünetre kérdez rá, tehát hogy pl. menstruációs panaszok, allergiás panaszok okoznak-e munkaképesség csökkenést, és mely lakossági rétegekben. A panaszok gyakorisági megoszlását a 3. táblázat tartalmazza.
A depressziós tünetegyüttes és háttértényezôinek jellemzôi
A felmérés eredményei alapján úgy találtuk, hogy a magyar lakosság testi egészségromlásának legfontosabb pszichológiai háttértényezôje a depressziós tünetegyüttes. A depressziós tünetegyüttes nem jelent feltétlenül klinikai depressziót, depressziós megbetegedést, hanem negatív érzelmi állapotot, amelynek legfontosabb jellemzôi a tehetetlenség, kontrollvesztés érzése, a mások iránti érdeklôdés csökkenése, a döntésképtelenség, az önvádlás, a jövô reménytelenségének érzete.A depresszós ember nem tud jövôben gondolkodni, saját helyzetét reménytelennek érzi, képtelen aktívan tenni helyzete változtatásáért.
A depresszió lényege a kilátástalan, kiúttalan lelkiállapot, az un. tanult tehetetlenség, amely, mint állatkisérletekbôl is tudjuk, igen súlyos testi következményekkel járhat, gyomorfekély, hirtelen szívmegállás következhet be. A depresszós állapot jelentôsen fokozza az egészségi kockázatot, mind az önkárosító magatartásformák, mind közvetlen élettani hatásai révén. A Torontói Egyetem Kardiológiai Intézetének legújabb vizsgálatai szerint szívinfarktus után az újabb infarktus szempontjából a legfontosabb veszélyeztetó tényezô a depressziós tönetegyüttes. Ilyen lelkiállapotban az átmeneti megkönnyebbülés élményét adhatja az alkohol, dohányzás, illetve végsô segélykérésként vagy utolsó, csakazértis kiútként az öngyilkosság is szinte megoldásnak tünhet. A depresszió,mint betegség kialakulásában a pesszimizmusra való hajlam, sôt az un. endogén depresszióban a biológiai zavar meghatározó, azonban a sokkal gyakoribb depressziós tünetegyüttes világlátásunktól, beállítottságunktól, céljaink és lehetôségeink összhangjától függ elsôsorban. Ha valaki rendkívül sokat vár el sajátmagától, vagy a környezetével kapcsolatban vannak irréális elvárásai, folytonosan negatívan értékeli saját helyzetét, mert nem tud megfelelni a sajátmagával szemben támasztott fokozott elvárásoknak. A fokozott teljesítményigénynél is fontosabb tényezônek találtuk a depresszió hátterében az un. ellenséges beállítottságot, az az attitüdöt, hogy legbiztosabb nem bízni senkiben. Ez a beállítottság igen szoros negatív kapcsolatban áll azzal, hogy nehéz élethelyzetben mennyire számíthat valaki a szülei, házastársa, családja, civil szervezet segítségére.Aki nehéz, változó életkörülmények között számíthat segítségre, sokkal kevésbé válik depresszióssá, tehetetlenné, mint aki úgy érzi, nem bízhat senkiben.

A Depressziós tünetegyüttes összetevôi: a pesszimizmus, elégedettség örömképesség hiánya, önvádlás, szociális visszahúzódás, döntésképtelenség, munkaképtelenség, alvászavar, fáradékonyság és a túlzott aggódás a testi tünetek miatt.

A megkérdezettek négyfokozatú skálán válaszoltak, hogy egy-egy állítás egyáltalán nem jellemzô-e rájuk, vagy teljesen jellemzô. Az állítások a következôek:
Minden érdeklôdésemet elvesztattem mások iránt
Semmiben sem tudok dönteni többé
Több órával korábban ébredek, mint szoktam, és nem tudok újra elaludni
Túlságosan fáradt vagyok, hogy bármit is csináljak
Annyira aggódom testi-fizikai panaszok miatt, hogy másra nem tudok gondolni
Semmilyen munkát nem vagyok képes ellátni
Ugy látom, hogy a jövôm reménytelen és a helyzetem nem fog változni
Mindennel elégedetlen vagy közömbös vagyok
Ållandóan hibáztatom magam
A rövidített kérdôív pontszámait megbízhatóan átszámíthatjuk az eredeti pontszám értékekre:
0-9 pontszám nem depressziós
10-18 enyhe depressziós tünetegyüttes
19-25 közepesen súlyos depressziós tünetegyüttes
25 fölött súlyos depressziós állapotot jelez.
Az 1. ábra a depressziós tünetegyüttes gyakoriságát mutatja 1988-ban illetve 1995-ben. A súlyos depressziós tünetegyüttes, amikor a személy mindennapi feladatainak ellátásában már súlyosan korlátozott és feltétlenül kezelést igényel. 2,9% volt 1988-ban és 7,1%-ra emelkedett 1995-re. A depressziós betegek adekvát ellátásának hiánya, akár az alapellátás szintjén is, súlyos magatartási zavarokhoz, további egészségügyi problémákhoz vezet.
Annak ellenére, hogy országos átlagban jelentôsen emelkedett a depressziós tünetegyüttestôl szenvedôk aránya, egyes rétegekben, illetve az ország különbözô területein más-más jellemzôket találtunk. A 2. ábra az egyes megyékben talált depresszió pontszám átlagokat mutatja. Az egész országra a depresszió pontszám átlagértéke 8.1 - o.18, N: 12.477. A 1o feletti depresszió pontszám már enyhe depressziós állapotnak felel meg. A 2. ábra szerint Borsod-Abaúj-Zemplénben, Szabolcs Szatmár és Nógrád megyékben magasabb a depresszió átlag 1o-nél, míg kifejezetten egészséges átlagértékeket találtunk Vas, Veszprém,Gyôr-Sopron,Somogy, Fejér valamint Csongrád megyékben.

Az ország kettészakadása tehát lelki egészség szempontjából is egyértelmû, Igen érdekes, hogy Csongrád kimarad ebbôl az egységes képbôl, ott inkább javuló tendencia mutatható ki, annak ellenére, hogy Csongrád mentálhigiénés szempontból az ország egyik legveszélyeztetettebb megyéje volt korábban. Ezzel szemben Nógrád kifejezetten jó lelki egészséggel jellemezhetô megye volt korábban, ehhez képest itt mutatható ki a legnagyobb fokú rosszabbodás.
A depresszió súlyossága igen szoros kapcsolatban áll a munkanélküliség megyék szerinti megoszlásával és a GDP megyék szerinti arányával.Megvizsgáltuk, hogy hogyan változott a szociális gazdasági helyzet és a depresszió közötti összefüggés 1988 és 1995 között, illetve milyen depresszió arányokat találunk a munkanélküliek között. A 3-5. ábrák elsô oszlopsora az 1988-as depresszió értékeket, a második az 1995-ös értékeket mutatja, a harmadik pedig a munkanélküli alcsoportok depresszió átlagait. Mind az iskolázottság, mind a foglalkozás, mind az apa foglalkozása szerint a viszonylag rosszabb helyzetû rétegekben rendkívüli mértékben megnôtt a depresszió értéke 1988 óta, azonban a munkanélküli diplomások depresszió értékei szinte azonossak a nyolc általánost végzettek depresszió értékeivel. A tíz fölötti értékek azt jelentik, hogy ebben az alcsoportban az átlag is a depresszió határ fölött van, a munkanélküliek depresszió átlagértéke 10.9. 1995-ben a 8 általánosnál kevesebbet végzettek között a közepesen súlyos depresszió határát is meghaladta a depresszió átlagértéke. Mindez a depresszió mértékével arányosan fokozódó megbetegedési arányokat, valamint orvoshoz fordulást jelent.
Az apa foglalkozása szinte determináló tényezôvé vált 1995-re, függetlenül a jelenlegi foglalkozástól. Akinek az apja segédmunkás volt, több, mint kétszer magasabb depresszió értékeket mutat, mint akinek az apja diplomás vagy vezetô volt. Az átalakulás idôszakában tehát a családi háttér, amely mind anyagi, mind erkölcsi támogatást jelent, különösen fontossá válta testi és lelki egészség meghatározásában. Ezért van különös jelentôsége a hátrányos helyzetû, veszélyeztetett családi hátterû fiatalok támogatásának, pl. kiscsoportos oktatásának.

A depressziós tünetegyüttes fokozódása mögött olyan háttértényezôk ismerhetôek fel, amelyek az értékválsággal, a hagyományos társdalmi ketek, kapcsolatok, szerepek felbomlásával állnak kapcsolatban. A hagyományos értékek elvesztették jelentôségüket, a tömeges munkanélküliség az önértékelés elvesztésével jár, igen sokak számára az anyagi elôrejutás vált az egyetlen értékké, amelynek elérésére azonban nem képesek, vagy csak deviáns úton. Ez az un. anómiás állapot tipikus jellenmzôje, amely valamennyi önkárosító magatartásforma kialakulásában alapvetô. A tehetetlenség, eszköztelenség állapotába került emberek tömege, abban a pillanatban, ha kap valamilyen jelzést, hogy hol érdemes tényleg tenni, akkor hihetetlen pozitív odafordulási készség jelenik meg. Valószinû, hogy a csongrádi viszonylagos javulás egyik lényeges összetevôje, hogy menekültek tömegeit fogadtak be, és eközben saját helyzetüket a határ túloldalához viszonyították. Ezt az együttmûködési készságet a testi és leki egészség megôrzése szempontjából is igen fontos felébreszteni, amelyre az önkéntes segítô szervezetek, önsegítô csoportok a legalkalmasabbak.
Fontos hangsúlyozni, hogy az a közkeletû állítás, hogy a magyar depressziós nép, nem igaz. Sokkal inkább jellemzô az igen nagy teljesítményigény, teljesítménymotiváció megléte. Felmérésünk szerint a teljesítménymotiváció különösen az idôsebb generációra igen jellemzô. Ha a teljesítménymotíváció nem tud megfelelô irányt találni, akkor a személy úgy érzi, hogy értéktelen, alacsony az önbecsülése, egész életét kudarcnak minôsíti, emiatt depresszióssá, tehetetlenné válik. Az un.magyar tipusu öngyilkosság jellemzôje az idôsek öngyilkossága. Felmérésünk alapján azt találtuk, hogy különösen a magyar öregek között rendkívül magas a teljesítmény motíváció, az az állítás, hogy személyes értékem attól függ, hogy milyen külsô eredményeket értem el az életben. Ez a beállítottság értékzavart tükröz, hiszen akár a keleti kultúrákban, de korábban Magyarországon is, a családban az öregek bölcsességét, tapasztalatait értékelték, tisztelték. Ma erre legtöbb esetben nincs is igény, nincs szükség, jogosan érzik, hogy a fiatalok nem is igénylik a társaságukat, tehát megalapozottnak tünhet az az érzésük, hogy ha külsô eredményeket nem tudtak elérni, akkor valójában értéktelen emberek. Az idôsebb korosztályokban, a teljesítményigénnyel összefüggésben, rendkívül gyakorivá vált a depressziós tünetegyüttes. (4. táblázat)
Diszfunkcionális attitüdök és nem megfelelô konfliktusmegoldó képességek a lelki egészség romlásának legfontosabb háttértényezôi. A lemaradó, alacsony iskolázottságú rétegekben nehezebben alakulnak ki az adaptív konfliktusmegoldó képességek, nincsenek megfelelô készségeik, különösen a gyorsan változó társadalmi környezetben. Emiatt kerülnek gyakrabban tehetetlen, reménytelen állapotba. Míg az ország gazdasági szintjének jelentôs emelkedése igen hosszú, számos külsô tényezôn is múló folyamat, a konfliktusmegoldó képességek fokozása viszonylag sokkal kisebb költséggel, rövid idô alatt komolyan változtatható, pl. fiatal munkanélkülieknek szervezett készségfejlesztô tréningekkel. Több vidéki körzetben szerveztünk ilyen készségfejlesztô tréningeket a képzôk képzésével, aminek eredményeképp azok a fiatalok - akik a kurzus kezdetén reménytelennek látták a helyzetüket, azzal, hogy konkrétan, célzottan készségfejlesztô és konfliktusmegoldó készségekre tanítottuk ôket, ma már érdekvédelmi egyesületet alakítottak az egész ország területén, egymással kapcsolatban vannak, magatartási jellemzôik, depressziós tüneteik komolyan javultak, annak ellenére, hogy az ország leszakadó területein a gazdasági helyzet nem változott.
Az életmód jellemzôk, a dohányzás, alkoholfogyasztás, a káros szabadidô eltöltési módok hátterében közös probléma, ha valaki helyzetét megoldhatatlannak érzi és emiatt a konfliktusmegoldó stratégiák között a legsúlyosabbat választja, úgy próbál túljutni a helyzeten, hogy eszik, iszik, gyógyszert szed. Tehát pszichológiai tényezôk határozzák meg, hogy valaki mintegy öngyógyításként, pótmegoldásként olyan önkárosító magatartásformákhoz fordul, amelyek átmenetileg elôször csökkentik a kínzó lelkiállapotot, azonban hosszú távon saját szervezetüket, emberi kapcsolataikat áldozzák fel. Mivel ezek a konfliktusmegoldási módok, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, drog, kóros táplálkozási szokások, igen erôs motivációs vonzást fejtenek ki, ha valaki hozzászokott, a megelôzés csak ennek a pszichológiai, motivációs háttérnek a feltárásával, más motivációs források felszabadításával, kialakításával lehet eredményes, enélkül a legdrágább megelôzési kampányoktól sem várható eredmény. A vonzó plakátok, amelyekre felírják, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre, kifejezetten károsak lehetnek, mert tanuláselméleti alapon a két üzenet közül a vonzóbb hat, a tiltó üzenet hatását teljesen kioltja, sôt kifejezett immunitást alakít ki az egészségnevelô üzenetek ellen.
A szociális-gazdasági helyzet, depressziós tünetegyüttes és a morbiditási jellemzôk összefüggései
Az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb közegészségtani felfedezése, hogy a fejlett országokban a viszonylag rosszabb szociális-gazdasági helyzet lényeges rizikótényezô mind a halálozás, a megbetegedések, különösképpen a szív-érrendszeri megbetegedések szempontjából. Angol közalkalmazottak között, akik nagyjából azonos életszínvonalon élnek, hiszen nincs alapvetô különbség egy alacsony beosztású és egy magas beosztású közalkalmazott között, a megbetegedési arányok szerint igen jelentôs különbség mutatható ki. Az a közalkalmazott, akinek nincsen autója, évekkel korábban hal meg, mint akinek van. Standardizálták az adatokat dohányzás, alkoholfogyasztás, mozgásszegény életmód, tehát a tradicionális kockázati tényezôk szerint, és ezután is a viszonylag rosszabb szociális helyzet maradt a legfontosabb egészségügyi veszélyeztetô tényezô. Az alacsonyabb iskolázottságú rétegekben lényegesen magasabbak a morbiditási és mortalitási arányok és az észlelt egészségi állapot is sokkal rosszabb. Azonban önmagában nem a szegénység a veszélyeztetô tényezô, az európai országok között nincs közvetlen statisztikai kapcsolat a GDP és a várható élettartam között, csupán a fejlôdô országokra igaz, hogy a nemzeti össztermék és az egészségi állapot nagyon szoros kapcsolatban van. Az OECD országok között a társadalmon belüli különbségekkel van nagyon szoros kapcsolatban a várható élettartam és a morbiditás olyan módon, hogy ahol kicsik a belsô különbségek, ott sokkal hosszabb a várható élettartam. Erre a legjobb példa Anglia és Japán példája. A 60-as években Anglia és Japán körülbelül azonos gazdasági és egészségi mutatókkal rendelkezett. Japánban nagyon tudatosan törekedtek arra, hogy a társadalmon belül ne alakulhassanak ki nagy különbségek, mint nyersanyagban szegény ország tudták, hogy abból baj lesz, ha a gazdagok nagyon gazdaggá válnak. Olyan szabályozókat vezettek be, hogy ma náluk a legkisebbek a belsô különbségek, és mindennél elôbbre helyezték, legfontosabb beruházásnak tekintették az oktatásfejlesztést. Ma náluk leghosszabb a várható élettartam, míg Anglia, ahol igen nagy szociális-gazdasági különbségek alakultak ki, viszonylag lemaradt. Svédországban, ahol szintén kicsik a belsô különbségek, a legszegényebb rétegek is tovább élnek, mint Angliában a leggazdagabbak.
Ezek azok a tényezôk, amelyek miatt felmérésünkben a társadalmi-gazdasági tényezôk hatásait igen részletesen vizsgáltuk, és azt állapítottuk meg, hogy a társadalmi-gazdasági különbségek nem önmagukban, hanem a depresszió közvetítésével vezetnek magasabb megbetegedési arányokhoz. Tehát leegyszerûsítve, ha valakinek nincsen autója, és ettôl nem válik depresszióssá, tehát nem érzi magát reménytelennek, boldogtalannak, kevésbé alkalmasnak, kevésbé értékes embernek, akkor nem válik betegebbé. De ha valakinek nincs autója, és ezt úgy minôsíti, hogy lemarad és nem alkalmas arra, hogy lépést tartson az elvárásokkal, ha ennek következtében kialakul nála a depressziós tünetegyüttes, akkor lényegesen betegebbé is válik.
A felmérés eredményei bizonyították, hogy különösen az elmúlt évek gyorsan átalakuló társadalmi viszonyi között a megbetegedési arányok emelkedésének fontos háttértényezôi szociálisak és pszichológiaiak. A leszakadó rétegekben a megbirkózási, konfliktusmegoldási képességek hiánya depressziós tünetegyütteshez, reménytelen lelkiállapothoz vezet, ami a testi egészségi állapot romlásában is meghatározó szerepet játszik.